.
|
||||||||||||||
|
"Ó, gyönyörű, szép titokzatos éj...” Karácsony ünnepe Ujváry Terézia
A császár összeíratta a Római Birodalom lakóit, és ennek a parancsnak eleget kellett tenniük a zsidóknak is. Mindenkit ott írtak össze, ahonnan nemzetsége származott. József Dávid király családjából eredt, ezért kellett lakhelyükről, a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe, Dávid király városába menniük. Mire elértek az egyszerű faluba, ahol József rokonsága lakott, a gyermekét váró Máriára már nagyon ráfért volna a pihenés, de sem a fogadós, sem a rokonok, sem az ismerősök, nem adtak szállást nekik. Végül a falu legszélén, egy hegyoldalba vájt istállónak használt barlangban találtak menedéket. Ide húzódtak be a fagyos, hideg éjszakában, és itt született meg az, akit vártak, a Gyermek, akit Jézusnak neveztek el.
A kisdedet jászolba fektették, és a pattogó tűz, az állatok párája melegítette csak fázós testecskéjét. Augustus császár idején a zsidó nép már régen várta a Messiás, a Megváltó megszületését, aki megszabadítja őket a zsarnokságától. Hitük szerint Dávid király leszármazottja lesz, akit vártak. Tudta ezt Heródes is, Júdea királya, és féltette hatalmát az eljövendőtől, „a zsidók királyától”.
Ezen az éjszakán a tiszta égbolton szikrázóan ragyogtak a csillagok, a azok között is egy, a legfényesebb, a barlang felett világított. Ezt látták a vidék pásztorai, , akiket titokzatos hang küldött a most született Kisded látására, ez vezette őket a gyermek Jézushoz.
A betlehemi csillag mutatta később az utat a három bölcs királynak is, akik Heródestől, a zsidók uralkodójától érdeklődtek a most született „királyról”. Heródes féltette hatalmát az újszülöttől, ezért megkérte őket, hogy visszafelé tájékoztassák, hol találhatja meg a gyermeket, hogy ő is hódolhasson előtte. Valójában a halálát akarta. A napkeleti bölcsek – később nevet is kaptak: Gáspár, Menyhért, Boldizsár – a csillag útmutatásával el is jutottak Betlehembe, s ajándékot: aranyat, tömjént és mirhát vittek a kisdednek és anyjának. Heródes gonosz tervéről angyal tudósította őket, ezért más úton tértek vissza hazájukba.
Karácsony ünnepét, a Megváltó születésének napját, Rómában a 4. század közepétől december 25-én ünnepelték. A keresztény egyház az ebben az időben még általános pogány napkultusz ellensúlyozására tette erre a napra jézus Krisztus születését, melynek pontos idejét ma sem tudjuk teljes bizonyossággal. Megünneplésre sok szép szokás alakult ki. Ezek közül több vált jelentőssé, s tartjuk meg még ma is. Az első a betlehemi jászol felállítása, mellyel a hívő emberek maguk elé képzelik mi is történt a szent éjszakán. Hasonlóan szép szokás, különösen nálunk, a betlehemezés, ahol pásztoroknak és angyaloknak öltözött gyermekek és felnőttek elevenítik meg a kisded imádását. Sokkal újabb a karácsonyfa állítás szokása, mely a 19. században terjedt el Németországból. Szép jelkép a gyertyáktól ragyogó, édességgel megrakott fenyő.
Ez a nap a legkedvesebb is, mert a gyermekek és a családok ünnepe, ahol ajándékozással szereznek egymásnak örömet. Nem az ajándék nagysága, hanem az együttlét, az öröm, a karácsonyi fény és ragyogás teszi felejthetetlenné ezt a szép estét. Ujváry Terézia 2008. decemberKép: Albrecht Dürer- A királyok imádása
A Tulajdonos előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a portál egészének vagy részeinek (szöveg, grafika, fotó, audio- vagy videoanyag, adatszerkezet, struktúra, eljárás, program stb.) feldolgozása és értékesítése, terjesztése, sokszorosítása, adatbázisban való tárolása, kereskedelmi forgalomba hozatala. |
|
||||||||||||
