Karácsony ünnepe - Ételallergia Online

Egy hideg téli estén József, a názáreti ács, óvatosan vezette szamárháton ülő, gyermeket váró, eljegyzett feleségét, Máriát. Hosszú, fárasztó út állt mögöttük. Szállást kerestek éjszakára, mert ide, Dávid király városába Betlehembe kellett jönniük a római császár, Augustus parancsára.

A császár összeíratta a Római Birodalom lakóit, és ennek a parancsnak eleget kellett tenniük a zsidóknak is. Mindenkit ott írtak össze, ahonnan nemzetsége származott. József Dávid király családjából eredt, ezért kellett lakhelyükről, a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe, Dávid király városába menniük.

Mire elértek az egyszerű faluba, ahol József rokonsága lakott, a gyermekét váró Máriára már nagyon ráfért volna a pihenés, de sem a fogadós, sem a rokonok, sem az ismerősök, nem adtak szállást nekik. Végül a falu legszélén, egy hegyoldalba vájt istállónak használt barlangban találtak menedéket. Ide húzódtak be a fagyos, hideg éjszakában, és itt született meg az, akit vártak, a Gyermek, akit Jézusnak neveztek el.

A kisdedet jászolba fektették, és a pattogó tűz, az állatok párája melegítette csak fázós testecskéjét.

Augustus császár idején a zsidó nép már régen várta a Messiás, a Megváltó megszületését, aki megszabadítja őket a zsarnokságától. Hitük szerint Dávid király leszármazottja lesz, akit vártak. Tudta ezt Heródes is, Júdea királya, és féltette hatalmát az eljövendőtől, „a zsidók királyától”.

Ezen az éjszakán a tiszta égbolton szikrázóan ragyogtak a csillagok, a azok között is egy, a legfényesebb, a barlang felett világított. Ezt látták a vidék pásztorai, , akiket titokzatos hang küldött a most született Kisded látására, ez vezette őket a gyermek Jézushoz.

A betlehemi csillag mutatta később az utat a három bölcs királynak is, akik Heródestől, a zsidók uralkodójától érdeklődtek a most született „királyról”. Heródes féltette hatalmát az újszülöttől, ezért megkérte őket, hogy visszafelé tájékoztassák, hol találhatja meg a gyermeket, hogy ő is hódolhasson előtte. Valójában a halálát akarta. A napkeleti bölcsek – később nevet is kaptak: Gáspár, Menyhért, Boldizsár – a csillag útmutatásával el is jutottak Betlehembe, s ajándékot: aranyat, tömjént és mirhát vittek a kisdednek és anyjának. Heródes gonosz tervéről angyal tudósította őket, ezért más úton tértek vissza hazájukba.

Karácsony ünnepét, a Megváltó születésének napját, Rómában a 4. század közepétől december 25-én ünnepelték. A keresztény egyház az ebben az időben még általános pogány napkultusz ellensúlyozására tette erre a napra jézus Krisztus születését, melynek pontos idejét ma sem tudjuk teljes bizonyossággal.

Megünneplésre sok szép szokás alakult ki. Ezek közül több vált jelentőssé, s tartjuk meg még ma is.

Az első a betlehemi jászol felállítása, mellyel a hívő emberek maguk elé képzelik mi is történt a szent éjszakán.

Hasonlóan szép szokás, különösen nálunk, a betlehemezés, ahol pásztoroknak és angyaloknak öltözött gyermekek és felnőttek elevenítik meg a kisded imádását.

Sokkal újabb a karácsonyfa állítás szokása, mely a 19. században terjedt el Németországból. Szép jelkép a gyertyáktól ragyogó, édességgel megrakott fenyő.

Ez a nap a legkedvesebb is, mert a gyermekek és a családok ünnepe, ahol ajándékozással szereznek egymásnak örömet. Nem az ajándék nagysága, hanem az együttlét, az öröm, a karácsonyi fény és ragyogás teszi felejthetetlenné ezt a szép estét.

Ujváry Terézia 2008. december

Kép: Albrecht Dürer- A királyok imádása